Ha van valami amit Rozálunknak k…a meg kellett tanulni ebben az életben az az, hogy magát és gyerekeit neki kell megvédeni. Optimális esetben kéznél lenne a férj is, aki teljes mellbedobással állhatott volna a család mellett mint klasszikus értelemben vett családfő, dehát istenem, van aki erre a szerepre (is) tökéletesen alkalmatlan. Adott esélyt, hogyne adott volna az élet, hogy a tradicionális szerepek megmutatkozhassanak… igenám, de valahogy mindig minden ilyen szituáció átment kínos vigyorba vagy teljes tanácstalanságba a kedves férj részéről. Még a teljes érdektelenség is előfordult a palettán.
Van az a férfitípus, aki a 4 fal között nagyszájú, és osztja az észt, meg majd ő megmutatja… aztán ha eljön az idő, mint egy kisegér méretűre zsugorodva elszalad a helyszínt maga mögött hagyva.
Karizma és lojalitás a saját családja felé – na erre Rozál várhatott, mint egy lottóötösre.
Emiatt átvette a ” védő” szerepet és nem átallott saját és maga gyerekei normális lelki fejlődése érdekében felvenni a kesztyűt, nem csak azért, hogy letörölje azt a sz.rt amit a fejére csináltak, hanem azért is, hogy a sz.ros kesztyűvel vissza is üssön. Mondjuk ez már nehezebb feladat volt, mivel mentalitását tekintve Rozál csöppet sem harcias nagyszájú amazon típus.
Fontos a mai napig is számára, hogy a gyereke tudja megvédeni magát olyanokkal szemben, akik ok nélkül vagy okkal de belekötnek és provokálják, vagy csak szimplán parasztok vele. Ezer bocsánat, de ez van,
manapság hemzsegnek a rosszindulatú aljas kölykök is a játszótereken, iskolákban, ki tudja milyen okból, de mindig társaikon próbálják a feszültséget levezetni. És az irígység sem csupán a felnőttekre jellemző, már gyerekkorban megmutatkozik.
Rozál és gyerekei valahogy más bolygóról jöttek, mert ez a készség a rosszaságra (sajnos vagy nem), de belőlük hiányzik. Az más kérdés, hogy az élet megtanította nekik, hogy ne engedjék másoknak azt hinni, hogy velük mindent meg lehet tenni következmények nélkül.