Erre születni kell

Rozál naív. Volt. Legalábbis mostmár sok-sok tapasztalattal a háta mögött reméli, hogy ez is csak a múlthoz tartozik. Olyan igazi jókislány, aki mindent elhitt amit mondtak neki. Aki elhitte, hogy mindenki jóakaratból és jószándékból mondja azt amit mond, mert el akarta hinni és mert magából indult ki. Sosem feltételezett senkiről  semmi hamisat, igaztalant vagy érdekből hazudozást. Szerintem ilyen fokú naivitásra születni kell. Manapság ha visszagondol eddigi életére azt gondolja, valahogy nem látta meg a valóságot. Valahogy nem akarta észrevenni a szeme előtt zajló dolgokat. Miért… mert nem feltételezett senkiről semmi rosszat. Na ez volt a baj. Kicsit rosszabbnak kellett volna születni, nem ilyen mimózaléleknek és jóságosnak. Kicsit olyan volt, mint egy autista az emberek között. Olyan másfajta. Ezt a másságot nem szerették benne a szülei sem. És nem is értették. Csak egyszerűen megtürték, hát ez is valami. Csakhogy nem maradt mindez következmények nélkül. Hiába, az élet a legnagyobb forgatókönyvíró.

Hát igen, 40 éves élettapasztalattal már máshogy látja a dolgokat. Az élet és a sors addig csapkod bennünket, míg a megtanulásra szánt dolgokat meg nem látjuk, és a tanulságot magunkévá nem tesszük. Amit feltétlenül megtanult Rozál ebben az utolsó 10 évben, annak is az utolsó 5 évében, hogy magáért ki kell állnia, és harcolnia kell, ha úgy adódik. Harcokból az utóbbi 5 évben, nem volt hiány, kitett annyit háromszor is, mint amennyi harcot az elmúlt 40 évben elmulasztott… Mert nem állt ki magáért, mert nem nyitotta ki a száját, nem követelt és harcolt ki magának semmit, csak úgy elvolt, a maga kis világában, ha megrúgták sírt egy kicsit, majd magát megvigasztalva folytatta életét a szokásos úton. Aztán egyre nagyobb rúgások és pofonok jöttek, ami már nem csak őt, hanem a gyerekeit is érték.

És itt kezdődött el tulajdonképpen minden, ez volt  az a fordulópont, amikor Rozál felébredt a Csipkerózsika álomból, fel kellett ébrednie, mert nem hagyhatta, hogy a gyerekei is olyan céltáblák legyenek mint annak idején ő volt. Mostmár tudja, hogy ez nem vezet sehova, és azt tanítja a gyerekeinek is, hogy ha bántják őket, akkor vissza kell ütni. Rozál eljutott (sikeresen eljuttatták) arra a pontra, amikor már mindegy ki az ellenfél, ha bántják, visszaüt!