Rozál egy nemkívánt gyerek volt, és lelkileg őt zsaroltak állandóan. Ha a szülőknek egymás elleni dühe volt, azt is rajta élték ki. Van egy húga, akit imádtak a szülők mindig is, ez így még fájóbb. Gyermekkorában is mindenért őt hibáztattak, mert tetteikért nem vállalták a felelősséget. Mire rájött erre az egész játszmára már 40 éves lett, és azóta tud ettől lelkileg elhatárolódni, mert már nem érdekeli.
Ez egy hosszú és gyötrelmes folyamat volt, mely évtizedeken át tartott.
Mivel Ausztriába költözött távol él a szülőktől, el is akarta vinni a közelükből a gyerekeit. A drága kedvenc húga aki ott él a közelükben csak egy nősférfifaló szingli, gyerek nélkül, azaz nincs unoka. És mivel erősen középkorú kezd lenni már, nem valószínú, hogy szülni tud. Csak majd valakinek a férjét elhalászni. Mindig ezt csinálta, mindig az kellett neki ami a másé (beleértve ebbe Rozál volt férjét is… no comment.)
És a szülei meg most keseregnek, hogy nincs unoka. Ja, bocsi, az unoka kéne a lányuk meg nem?
A kedvence az, amikor meg akarják neki mondani, mit hogy érezzen. Amiket átélt ő élte át, senki más nem tudja átérezni, úgyhogy senki ne akarja neki megmondani, velük kapcsolatban hogy érezzen. Mindennek van következménye, az elmúlt 40 évnek ez az egyik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: