(A blogban megjelenő szereplők kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve! Valamint: az előforduló helyesírási hibákért elnézést kérek, mentségem, hogy nyelvtanból egyszer megbuktam, helyesírási készség nélkül születtem.)
Rozál egy 40-es anno szépreményekkel teli, optimista természetű (volt) magánakvaló leányzó. Sok-sok hányattatás után – melyek nem csak lelki értelemben értendőek – már másképp néz a világra és saját életére. Ez a leányzó dolog nem teljesen stimmel, de az asszony olyan furán hangzik, személytelenül, idegenül… Rozál tulajdonképpen egy 2 gyerekes anya, akinek a gyerekein kívül eddig az életben nem sok minden sikerült, legalább is ezt ő így érzi. Rozál is hibás ebben, nyílván, hiszen mindenhez minimum két ember kell vagy több (de elég egy is, hogy elrontsa a dolgokat). Ez hol Rozál volt, hol más.
40 évnek már a 80 felőli oldalán állva próbálja az életét túlélni, a mindennapokban helytállni, bla bla bla, 2 gyerek nyűgét és a sajátját is elviselni, túlélni, néha örülni… Rozál mint oly sokan mostanában egy éve végleg döntött, és elhagyta Magyarországot. A családot már rég elhagyta, vagy a család hagyta el őt… ez mindig kétesélyes. Nincs is család, vagyis van, de nem olyan, nem az, nem úgy, nem azt tekinti családjának akik úgy egyébként mellesleg vérremenő rokonok. Abból nem kell több, danke schön, több is mint elég volt. Három olyan ember van akiket nem hagyott el soha és akihez úgy érzi míg él, hűséges marad. Ez nem elhatározás kérdése számára, ezt érzi az ember. Ez van belül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: